MA: Ferikém, mi ez az egész mizéria, nem tudtok megmaradni a feneketeken? Miért kell állandóan jártatni a pofádat?
GyF: Attila, nem tudom miről beszélsz. Te egy kis porbafingó voltál, államtitkárként mellettem nézhetted végig, hogyan kell sport címén meglopni az államot. Együtt fizettük ki Janit (Zuschlag - a szerk.), hogy tartsa a pofáját.
MA: Én ezt megértem, de pillanatnyilag én vagyok a párt elnöke, nem te!
GyF: Hol nem szarom én ezt le? Nem te voltál az, akinek ki kellett vezényelnie a rendőrséget, hogy lője szét az embereket az utcán! Nem neked kellett az Unió pofájába belehazudni! Nem neked kellett naponta elmagyaráznia az embereknek, hogy az, amit teszünk, az jó nekik, miközben tönkretettük az országot!
MA: És? Akkor te akarsz az elnök lenni? El lehet menni! Te mondtad!
GyF: Igen, elmegyünk! De visszük magunkkal a nyugdíjas aktivistákat, a címlistákat és örülnék, ha fizetnél némi pénzmagot is, mondjuk 1 milliárd elég lesz így elsőre, annak érdekében, hogy befogjuk a pofánkat a kis piszkos ügyeidről!
MA: Most te beszélsz? Egy mondatomba kerülsz és kaptárba mész!
GYF: De te is jössz velem!
MA: A francba, hogy te mindig előrébb jársz egy lépéssel! Megkapjátok amit akartok, csak húzzál innen a francba!
GyF: Rendben, de a médiának azt mondjuk, hogy békésen, közös megegyezéssel váltunk el és az új pártom a nulláról indul támogatás nélkül!
MA: Rendben, a későbbi együttműködésről még beszélünk!
GyF: Szevasz Attila, további sok sikert Ildikóval!
MA: Köszönöm Ferenc, de nem gerjedek rá!
(A fenti párbeszéd a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság a valósággal talán csak a véletlen műve!)
